(Budai kerti-vendéglő, éjfél után. A fák között pufók, fényes golyók, sárga, piros selyemernyők, melyek színpadi fényt szitálnak az abroszokra. Alkalmi párok vacsoráznak. Automobilok a kapuk előtt a lombok alatt, a kavicsos tér közepén a banda készíti nekik a mákonyt, főzi a szerelmi varázsitalt: sír a száraz fa, brummog a bőgő, hullámzik a cimbalom ábrándja, melyen a lélek elringatódzik, csónakázik, mint valami éjszakai tavon, aztán délibábos ködökbe vész el. Amikor a muzsika elhallgat, a prímás asztalom elé lép. Fiatal, délceg. Kondor haja középütt elválasztva. Nyírt bajusz. indiai arca a réz és füst glóriájában ragyog. Közlékeny, szarpora-beszédű, meleg és emberi. A cigány magát csak „romá”-nak nevezi, ami az ő nyelvükön „embert” jelent.)
|
- Szóval ismeri a kottát?
- Konzervatóriumot jártam, Budapesten.
- És azt is tudja, hogy kicsoda Beethoven és Wagner?
- Hallottam az Operában. Az én életem csupa muzsika. Nyolcéves koromban az édesapám nyomta kezembe a hegedűt. Az is muzsikus-cigány volt. A nagyapám is.
- És a dédapja?
- Arról nem tudok. Talán kolompár, vályogvető.
- Vannak diplomás cigányok is?
- Komárom megyében ismerek egy cigány orvost meg egy cigány szolgabírót.
- Ön hány iskolát végzett?
- Én kérem inkább az élet iskoláját jártam. (Modora, tájékozottsága olyan, mintha érettségit tett volna.) Oroszul is beszélek. 1918-ban kerültem haza Szibériából. Hat évig katonáskodtam.
- Mit csinált fogságban?
- Hegedültem. Irkuckban tizenkét tagú zenekart szedtem össze. Bicskával faragtuk ki a hegedűinket.
- A vörösök nem bántották?
- Minden orosz szereti a cigányzenét. Hanem a csehek. Jatkában egy este- épp játszottunk - híre futott, hogy gyilkolják a magyarokat, erre az oroszok vonatra tettek, még útiköltséget is kaptunk. Velem menekült a bátyám is. Az már a békében Szentpéterváron lakott, a cári udvari zenekar tagja volt, négyszobás lakást tartott, úri módon élt, leányait zongorázni tanítatta. Most Párizsban muzsikál. (Úgy vándorolnak, mint hajdan, mikor a kóbor törzs ágakkal, rongyokkal adott jelt, hogy merre bujdosik. A különbség csak az, hogy ekhós szekér helyett gyorsvonat viszi őket.)
- Tud cigányul?
- Annyit, amennyit mindenki (Nevet.) Lové.
- Na és van elég lóvé?
- Dehogy, nagyságos úr.
- Én fizetem a bandát és az impresszáriót. Minden kereset 10 százaléka neki jár. Ez az általános panasz. A cselédszerző, aki elszerződtet egy cselédet, egyszer és mindenkorra megkapja a díjat, de mi állandóan fizethetünk.
- Mennyit keres a legnépszerűbb prímás?
- Magyari Imre, Kiss Béla legalább százötven pengőt.
- Havonta?
- Naponta.
- Önnek még nem ragasztottak ezerbankóst a homlokára? (Fejét rázza, búsan.)
- Türköt se törnek már? Nagybőgőt se? Nincsenek többé gavallérok?
- Ha valaki egész éjszaka mulat, ötven pengőt ad.
- Mégis a nagyurak közül kiknek húzta?
- Windischgraetz hercegnek gyakran, künn a Hűvösvölgyben, az Auguszt-kertben. Csak az a jazz-band ne volna. A mulatókban, ahol azelőtt17-18 tagú banda működött, ma mindenütt néger-zenekar van. Ezért annyi a földönfutó, facér cigány. Magyarország nem védekezik, mint például Németország. Tavaly Hamburgba szerződést kaptam. Már útra készen álltam, amikor értesítettek, hogy a német zenészszövetség nem adta meg a letelepedési engedélyt, mert elvenném a helyet az ő zenészeiktől.
- Akadnak maguk között is gazdagok?
- Veszprém megyében van egy nagybirtokos. Múltkor a feleségével itt vacsorázott. Vacsora után odajött hozzánk. „Hát hogymint vagytok, fiaim? Hallom, mennyire küszködtök. Bizony-bizony nehéz idők.” Bólogatott, vakarta a fejét, de azért csak annyit dobott a tányérra, mint más. (A gazdagság törvénye független minden fajtól, társadalmi állástól.)
- Hogy telik egy napja?
- Reggel ötkor vetődöm haza, aztán jönnek az „emberek”, egész délután tanulunk a lakásomon, este fél kilenckor már itt vagyunk. Percre kell dolgoznunk, különben semmire se megyünk. (Lám a cigány: született bohém.) Nézze őket, nagyságos uram. (A bandára mutat.) Olyanok ezek, mint a bárányok. Ha szólnak hozzájuk, beszélnek, ha nem szólnak hozzájuk, hallgatnak. (Az öreg hegedűs üldögél, a cimbalmos egy akácfához dől, a brácsás lehajtja fejét. De azért mind cigarettáznak, isznak, mert az a mesterség stílusához tartozik.)
- Van családjuk?
- Ha az nem volna. (Sóhajt.) Ez az egyetlen vigasztalás. Mindenütt sok a gyerek. Annak a kopasznak - tetszik látni - hét leánya van. Mikor hajnalban hazamegy innen, teletömi a zsebeit zsemlyével, sonkával, naranccsal, s eteti őket az ágyban. (Gyöngéden.) Mint a fecske a fészekben a fiókáit. A cigánynak minden a család. Meg az asszony. (Valami mézes mosollyal.) A mi asszonyaink nagyon jók. Mind varrnak, gyönyörűen kézimunkáznak, ők segítenek ki bennünket ebben a cudar időben. (Ősi, babonás imádattal beszél az asszonyokról, kiket Fáraó népe magasabb rendű lényeknek tekint, mert egyedül ők érintkezhetnek a földalatti szellemekkel s ismerősei minden jónak és Gonosznak.) |
