Ez dúlhatta föl a mindkét nem érzelmeit.
A polgári erkölcs álszent védelmezői kibeszélhették, maguk között kisutyoroghatták az esetet, amely kísértetiesen ugyanaz volt, mint a többiek által már megírt népszínmű története, többek közt Dankó Pista Cigányszerelem című, elő is adott, már nem túl eredeti zenés romantikájú műve. Ebben a világhírűvé vált cigányprímás hazalátogat a putriba, feleségéhez, gyermekeihez, de az új, magával hozott arisztokrata nejét a putri előtt hagyja.
A történet vége, mint legtöbbször előbb egy nagy exzotikus utazás Egyiptomba, a szívtipró, de egyébkét rosszarcú prímás a karjára tetváltatja hercegné portréját, majd útjaik elválnak, prímás tovább bolyong, a hercegné Milánóba vetődik egy szállodaportás feleségeként tengeti haláláig az életét.
A legenda szerint egy pesti élelmes cukrász megalkotja az egyre híresebbé váló Rigójancsi süteményt, mely óriási jövedelmet hoz föltalálójának, viszont a boldogtalanná vált szerelmespárnak egy fillért sem.
Lestyán Sándor népszerű regényben örökjti meg az esetet, de a nép ajkán csufondáros ballada is született róluk.
Nevét kizárólag a múlt század végén Chimay hercegnővel kötött, szenzáció számba menő házassága révén jegyezték meg. A nagy szerelem nem sokáig tartott, elváltak egymástól. A hercegnő, mint olasz szállodai portás felesége, 1913-ban halt meg, Rigó Jancsi pedig 1927-ben Amerikában, koldusszegényen fejezte be életét.
Rigó Jancsi Chivay hercegnével történt összejöttére szóló gúny kuplé
(Esztergályos Katalin édesapjától)
London város de messze van, ott is voltam én
Muzsikáltam hercegeknek de sok ezresért
A királlyal vacsoráztam, reggelig elkvaterkáztam
Ott lett aztán énbelőlem tekintetes úr.
Egyszer aztán amint állok, elém állt egy nő,
Tele volt az ékszerekkel, csupa gyémánt kő.
Nem érettem, hogy mit mondott, kezembe egy nagy pénzt nyomott
És egy kártyát: Jöjjön hozzám tekintetes úr.
Eleinte nem tagadom, nagyon jól esett, ámde később szegény szívem
Majdnem megrepedt,
Rágondoltam anyjukomra, meg a 12 rajkómra,
Fájt a szívem, ha úgy szólítottak: Tekintetes úr!
Megmondtam a hercegnőnek egy szép délután
Hogy énnekem fáj a szívem az magyar hazán
Az utamat engedné ki, hegedüljön más már néki,
Van itten úgyis akárhány tekintetes úr.
Mikor ő ezt meghallotta olyan rosszul lett,
Úgy elájult, hogy énnekem egyéb sem kellett,
Uccu neki elfutottam, s mint a hajóhoz jutottam
Úgy eltűntem, mint akárhány tekintetes úr.
|
