A 15. század elején sok nyugat-európai városban megjelennek a cigányok: Hildesheim (1407), Frankfurt, am Main, Strasburg, Brüsszel (1418), Bern (1419), Bázel, Bologna(1422), Párizs (1427) stb. Az érkező cigány csoportok magukat több helyen egyiptominak mondják. A vezetőiket pedig egyiptomi hercegnek, vagy Kis-Egyiptom királyának nevezték. A Berni krónika így emlékezik meg az érkezésükről (1419): „Egyiptomból jönnek, rongyos, fekete emberek…”
A vándorlásukra maguk a cigányok több féle magyarázatot adtak. Volt, amikor azt mondták, hogy az őseik Egyiptomban éltek, és nem fogadták be az oda menekülő Szent Családot (Jézust, Szűz Máriát és Szent Józsefet), ezért kell most vándorolniuk. Máskor azt mondták, hogy Krisztus keresztjénél ellopták az ő ruháit, vagy ők kovácsolták a szegeket, ezért kell büntetésből vándorolniuk. Bolognában a cigányokat András, „Egyiptom hercege” vezette, aki azt állította, hogy elpártoltak a kereszténységtől, ezért a magyar király elűzte őket. Azóta visszatértek a kereszténységhez, és most a királyparancsára hét éven át vándorolniuk kell: Rómába szeretnének el zarándokolni.
Eleinte többnyire szívesen fogadták a cigányokat. A cigány vezetők felismerték, hogy ha zarándoknak mondják magukat, akkor a mélyen vallásos Európában kedvező fogadtatásra találnak. Ezért aztán hamis menleveleket is készíttettek. A hamisítás egyébként virágzó iparág volt a középkorban. A hamisított dokumentumokat gyakran a piacokon árulták. A kiállított menlevelek szerint a cigányok zarándokok, akiknek hét éven át a bűneikért vezekelve kell vándorolniuk. Az egyik ilyen, valószínűleg hamisított menlevelet egyenesen a pápa (V. Márton;1422) nevében állíttatták ki. Sok esetben a városok valóban zarándokoknak tekintették a cigányokat, és ezért segítették őket. Frankfurt például kenyeret és húst utalt ki a számukra (1418), Arnsheimben pénzt is adtak nekik (1429).
A cigány vezetők két, Zsigmond magyar királynak és német császárnak tulajdonított (minden valószínűség szerint hamis) menlevelet is felmutattak (a levelek keltezése: 1417 és 1422). A második levél megemlíti Lászlót, a cigányok vajdáját (Ladislaus Vaivoda Ciganorum), aki a király hű embere’. A levél utasítja Zsigmond minden alattvalóját, hogy László vajdát, és „alattvalóit” ne akadályozzátok, életüket ne nehezítsétek, hanem ellenkezőleg minden alkalmatlanságtól és bosszúságtól védjétek. Ha pedig civakodásra kerülne sor közöttük, nem a tiétek és nem a közületek valóé a büntetés vagy a kegyelem joga, hanem Lászlóé, a vajdáé.’ Egy András nevű „herceg” Bolognában (1422) egy olyan menlevelet mutatott be, amelybe még azt is belefogalmazták, hogy a magyar király úgy rendelkezett, hogy utazásaik során, bármerre járjanak, „akár” tolvajlással is kielégíthetik szükségleteiket’, s emiatt senki nem vonhatja őket felelősségre.„András herceg” nevére minden valószínűség szerint több hamis menlevelet is kiállítottak, mert a krónikák egyszerre több helyen is említenek „András herceg” által vezetett csoportokat.
|
