A cigányság üldöztetésének legtragikusabb eseménye a II. világháború alatt végbement népirtás. Hitler nemcsak a zsidók, hanem a cigányok kiirtását is elhatározta. A cigányokat többségükben kevert, és ezért elpusztítandó fajnak tartotta.
Németországban megtiltották a cigányokkal kötött vegyes házasságot, megvonták a cigányoktól a szavazati jogot, majd kitiltották a cigány gyerekeket az iskolákból.
1940-ben külön lágert hoztak létre a cigányok összegyűjtésére (Lackenbach). Nem sokkal később mintegy 5 000 lengyel cigányt a teherautók kipufogógázával öltek meg Chlemnóban.
Magyarországon egyesek örültek a cigányok várható likvidálásának. Borsy Lajos községi orvos a Népegészségügy című szaklapban egy meglehetős cinizmussal megfogalmazott mondatában ezt írta (1942-ben): „Valószínűleg alkalom lenne rá, hogy fölös számú cigányainkat Oroszország távolabbi területeire kitelepítsük”. Franciaországban már a német megszállás előtt elkezdték a cigányok szigorított ellenőrzését, a begyűjtésük előkészítését. Auschwitz-Birkenauban külön cigány láger volt, mintegy 40 barakkal. 1944. augusztus másodikáról harmadikára virradó éjszaka a cigányláger megmaradt lakóit (2986 embert) elgázosították.
Ez a nap, augusztus 2-a lett a roma holokauszt emléknapja. Bulgária különleges kivételt jelentett a német csatlós államok sorában. A faji gondolattal szemben szinte teljesen immunis tudott maradni. Ennek egyik oka talán az, hogy a bolgárok évszázadok óta együtt éltek cigányokkal, görögökkel, örményekkel, törökökkel, zsidókkal.
Igen gyakran a csendőrök vagy a katonák kegyetlensége is hozzájárult a magyarországi cigányság szenvedéséhez.
1944-ben rendeleteket hoztak, hogy a Szerbia és Szlovákia felől Magyarországra menekülők közül szűrjék ki a cigányokat, a zsidókat és a gyanús elemeket, őket ne engedjék be az országba. Miskolc városa kizárta a vajellátásból a zsidókat és a cigányokat. Doboz község határában húsz cigányt (köztük gyermekeket és várandós asszonyokat) és két nem cigányt végeztek ki nyilas katonák (1944. okt. 6). Várpalota környékén kb. 230 cigányt lőttek le a nyilasok (a legtöbbet a Grábler tónál). Lengyel községben a csendőrök kimentek a cigánytelepre, és válogatás nélkül elkezdték lelődözni az ott lakókat. Hasonló gyilkosságok történtek Lentiben és Lajoskomáromban is.
A kisvárdai gyűjtőtáborban az ott levő 2 - 300 cigányt verték, éheztették, a nőket megerőszakolták. Egy ott született kisgyermeket azonnal elvettek az édesanyjától. Az édesanya soha többé nem látta a gyermekét.
Körülbelül félmillió cigányt öltek meg a koncentrációs táborokban. A megöltek száma becsült szám, egyes kutatók véleménye eltér ebben a kérdésben. A koncentrációs táborokban elpusztított cigányokról általában semmilyen feljegyzés sem készült, többnyire még a nevüket sem tudjuk.
Gyakran borzalmas orvosi kísérleteket végeztek rajtuk.
A legtöbb cigányt német, lengyel és szlovák területről hurcolták el a halálba. Magyarországról kb. 30 000 cigányt vittek el. A cigányok kiirtására tett kísérlet neve ’pharrajmos’ (pusztulás).
Az üldözés rettenetes hónapjaiban egyes emberek jóindulata, segítőkészsége is megnyilvánult. Sok olyan hivatalnok volt, aki húzta az időt, nem teljesítette az utasításokat, és így sok emberéletet mentett meg. Apor Vilmos győri püspök meg tudta akadályozni a már összeterelt győri cigányok elhurcolását. Egy egyszerű parasztember Tüskeváron tiltakozni próbált, amikor a cigányokat áthajtották a településen, mire őt is beállították a sorba. Soha nem tért vissza.
Az emberiességnek megrendítő példájaként álljon itt még egy eset. Egy zsidó férfi, mielőtt a lágerbe hurcolták volna, kétéves kisfiát ismerős pesterzsébeti cigány lókupecekre bízta. A cigányok maguk is bujkáltak, és közben rejtegették, nevelték a kisgyereket. A zsidó ember felesége és az édesanyja meghalt a lágerekben, a férfi azonban hazatért. Megtalálta a kisfiát. A kisgyerek közben megtanult beszélni, méghozzá cigányul. Az édesapa és a fia nem tudtak egymással beszélni, mert a kisfiú csak cigányul tudott. Az apa csak csókolgatta, ölelte a gyermekét és zokogott.
II. János Pál pápa írta a roma holokauszt 50. évfordulója alkalmából: „Auschwitz számunkra drámai kiáltás: figyelmeztetés az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartására.”
A cigányság évszázados vándorlása, a sok üldöztetés, a velük szembeni előítélet magyarázza azt, hogy a cigányok sok esetben tartanak a nem cigánytól, csak lassan bíznak meg benne. A kisbabáknak mondott szokásos jókívánságok között például gyakran elhangzott a múltban: „Mentsen Isten a fehér emberek kezétől! Adjon neked eszet, hogy kitaláld a fehér ember gondolatát!” Azoknak, akik tenni szeretnének a cigányokért, először is meg kell szerezniük, ki kell érdemelniük a cigányok bizalmát.
Forrás: Székely János: Cigány népismeret
Következő témakör: A CIGÁNYSÁG MAI HELYZETE - A cigányság helyzete a II. világháború után
|
